Neszmélyi borvidék

A Neszmélyi borvidék a Dunántúl északi részén, a Dunától délre található dombvidékeken terül el. A borvidék címet 1977-ben kapta meg, területe 1400 hektár.

Története

A területen már a római korban is termesztettek szőlőt, de a török hódoltság idején a lakosság megritkulásával az ültetvények is tönkrementek. A 18. század végére ismét jelentős termelővé és borexportőrré vált, mivel a borok, magas savtartalmuknak köszönhetően a hosszabb szállítást is jól viselték. A 19. század végén az ország szőlőtermelőit sújtó filoxéra-járvány itt is komoly károkat okozott. Ekkor kezdték betelepíteni a homokos területeket, mivel a laza talajban a szőlőgyökértetű nem él meg. Egyúttal a fajtaszerkezet is változott. A II. világháború után a termelési és minőségi problémák annyira felerősödtek, hogy 1959-ben elvesztette borvidék rangját, és azt csak az új telepítések hatására, 1977-ben szerezte vissza.

A borvidék jellemzői

Talaja főként löszön kialakult barna erdőtalaj, de előfordul mészkövön, dolomiton kialakult rendzina és homokkövön, márgán képződött barna erdőtalaj is. Éghajlata az országos átlagnál hűvösebb, csapadékosabb, erősen szeles, de a hőingadozás kicsi és a napsütéses órák száma is elég nagy. Legjobb termőterületei a tengerszint felett 150-300 méterrel helyezkednek el, a Vértes és a Gerecse hegység napsütötte lejtőin.

A borvidékhez a következő települések szőlőkataszter szerint I. és II. osztályú határrészei tartoznak

Ászári körzet: Ászár, Bársonyos, Császár, Csép, Ete, Kerékteleki, Kisbér, Nagyigmánd, Vérteskethely
Neszmélyi körzet: Baj, Bajót, Dunaalmás, Dunaszentmiklós, Esztergom, Kesztölc, Kocs, Lábatlan, Mocsa, Neszmély, Nyergesújfalu, Mogyorósbánya, Süttő, Szomód, Tata, Tát, Vértesszőlős

Termesztett szőlőfajták

Ma a fehér szőlők közül jellemzően a chardonnay, olaszrizling, Müller-Thurgau, zöld veltelini, Irsai Olivér, cserszegi fűszeres, tramini és ottonel muskotály terem, de kezd terjedni a Sauvignon Blanc, a rajnai rizling és a leányka.

Még mindig megtalálható a korábban nagy területeken termesztett ezerjó is. Hagyományosan nagy területen termesztették itt a budai fehér, sárfehér, zöldszilváni és juhfark fajtákat (és a kék kadarkát) is, de mára csak nyomaik maradtak.

A kék szőlők közül a Kékfrankos, a Cabernet Sauvignon, a Pinot Noir és a Merlot fordulnak elő, bár inkább rozék alapanyagaként, mivel a vörösborok nem jellemzőek a vidékre.

A borvidék borai általában reduktív karakterűek, szárazak, élénk savtartalmúak.

Megye: 

Szőlőfajta: 

Észak-dunántúli borrégió

Az Észak-dunántúli borrégió Magyarország hét borrégiójának egyike. Buda környéke és a felsőbb Duna-mente négy borvidéke alkotja: az Etyek–Budai, a Neszmélyi, a Móri és a Pannonhalmi. Meszes talajú borvidékein kizárólag fehérborokat termelnek. A nemzetközi fajták – chardonnay, sauvignon blanc, rajnai rizling, tramini és ottonel muskotály – jelentős szerepet játszanak, de emellett jelen vannak hagyományos fajták is, mint az olaszrizling, a leányka és Móron az ezerjó.

Megye: