Etyek–Budai borvidék

Az Etyek–Budai borvidék az Észak-dunántúli borrégió legkeletibb, a Buda környéki szőlőket felölelő része. Teljes termőterülete 5600 ha, ebből 3927 ha I. osztályú. Akárcsak a régió többi borvidékén, itt is szinte kizárólag fehérborokat termelnek, jellemzően reduktív technológiával. Talajai jellemzően mészkő, dolomit vagy homokkő alapkőzeten alakultak ki.

Történelme

Az Árpád-házi királyok alatt már virágzott itt a szőlőtermesztés, és az itt élő emberek megélhetésének fő forrásává vált. Sok szerb (rác) telepedett le ezen a környéken. Ennek köszönhetően a török hódoltság után főleg a vörösbor készítése volt túlsúlyban. 1830 körül a nagyvárosokban a lakosság inkább a fehérbort kereste, így a budai vidéken is arra kényszerültek, hogy egyre több fehérborszőlő fajtát szaporítsanak. A 19. század végétől a Törley-család híres pezsgőihez szükséges fehérbort is e térségben termelték.

Körzetei

  • Etyek
  • Buda
  • Velence

Klímája és borai

Évi átlagos hőmérséklete az országos átlagnál kissé alacsonyabb. A vidék viszonylag szeles, csapadékellátása megközelíti az országos átlagot. Az adottságok lehetővé teszik a korán szüretelhető pezsgőalapborok készítését. A borok többsége nem túl testes, reduktív, száraz bor.

Megye: 

Szőlőfajta: 

Észak-dunántúli borrégió

Az Észak-dunántúli borrégió Magyarország hét borrégiójának egyike. Buda környéke és a felsőbb Duna-mente négy borvidéke alkotja: az Etyek–Budai, a Neszmélyi, a Móri és a Pannonhalmi. Meszes talajú borvidékein kizárólag fehérborokat termelnek. A nemzetközi fajták – chardonnay, sauvignon blanc, rajnai rizling, tramini és ottonel muskotály – jelentős szerepet játszanak, de emellett jelen vannak hagyományos fajták is, mint az olaszrizling, a leányka és Móron az ezerjó.

Megye: